KÖNYVEIMRŐL

1. VOLT EGYSZER EGY FILMSZCENIKA. (2011)

A hazai Filmszcenika, (a filmes jelmez és a díszlettervezés, építészet, berendezés, technika és pirotechnika). 1960-tól, az 1980-as évek végéig tartó múltját mutatja be a Mafilm példáján Béres István kötete.
A tervezőktől a díszletépítő munkásokig megismerhetjük a szakma csínját-bínját, a hazai filmgyártás "Aranykorában", miközben olyan magyar filmek forgatási háttértitkairól is lehull a lepel, mint az "Egri csillagok", (ez volt a szerző első filmes munkája), az Aranysárkány", a "Fekete gyémántok", a "Tanú", a "Cadfael", a "Koldúsopera", a "Sztrogoff Mihály", a "Bástyasétány 74'", a "Ki látott engem", a "Biatorbágyi Viadukt",      a "Rab ember fiai", vagy a "Hanna háborúja".
A kötetben nem csak a szerző, hanem számos pályatárs (Óvári Lajos gyártásvezető, Kocsis Károly építészmérnök, Vayer Tamás díszlettervező, Bertalan Tivadar festő, grafikus, látványtervező, Hábetler Ferenc pirotechnikus) is megszólal. A tavaly elhunyt zseniális díszlettervező, Romvári József emlékére ajánlott, fekete fehér és színes, ám meglehetősen rossz minőségű fotókkal illusztrált kötet a filmszakma iránt érdeklődő olvasóknak ajánlható.          (210 oldal)

(Recenzió. Független, kívülálló kritika.)

2. A VONATOT LEDOBJUK, UGYE? (2015)

Emlékezés "Várkonyi 100." Várkonyi Zoltán rendező, színházigazgató, rektor születésének évfordulójára és rövid tájékoztatás a rendezvényekről.
(Vígszínház, Színház és Filmművészeti Egyetem.
Emlékkő avatása Szentendrén)

A könyv részletesen foglalkozik az "Egri csillagok" születéséről, a Magyar Néphadsereg részvételéről, a Biatorbágyi "Viadukt" című külföldi film forgatási előkészítéséről és a helyszíni "robbantás" végrehajtásáról.
Tudósítás néhány filmes helyszíni munkáról, valamint szemelvények az úgynevezett "Vajna időszakról", a magyar filmgyártás mai állapotáról és ellehetetlenüléséről. (136 oldal)

3. EMBERNEK MARADNI... (2016)

(Életút és korrajz.)
Mottó: "Legnagyobb cél pedig, itt e földi létben,
Ember lenni mindig, minden körülményben."
(Arany János)

A könyvből megismerjük a szerző életútját, szülőfaluját, gyermekkorának és költözéseinek történéseit.
Világnézeti, történelmi, társadalmi és közéleti kérdésekre is kitérve, részletesen leírja, rövid labdarúgó és katonai pályafutását, családi és baráti kapcsolatait.(136.oldal)

4. "EGRI CSILLAGOK 50". (2018)

Pilisborosjenői "EGRI VÁR" építése és a film.
(Visszaemlékezés)
A könyvben foglalkozom az Egri vár rövid történetével, a Magyar Néphadsereg közreműködésével, a Pilisborosjenői "Egri vár" építésével, a "néma szereplők" felkészítésével és a HM.- Mafilm megállapodásával, az Ozmán - Török hadsereg néhány sajátosságaival és harcrendjével.
Végezetül, számot adok a film korabeli kritikáiról. (133 oldal)

Az "EGRI CSILLAGOK" FILMKRITIKÁIRÓL.

A film pozitív méltatása, elismertsége mellett, nagyon sok feltűnően érdemtelen írás is megjelent a korabeli sajtóban. A filmkritikusok negatív véleménye és a film nézettsége szöges ellentétben áll egymással.                    Feltűnő nagy a kontraszt!
Néhány elismerő, dicséretes, pozitív és lesújtó véleményt is megemlítek ebben az összefoglalásban.

Nézzük az elismerő kritikákat:

"Ennyire körültekintően, ilyen alapossággal még nem készült magyar film. Várkonyi Zoltán talán legnagyobb érdeme, hogy az alkotók egész vezérkarát hozta létre, akik szakmájuknak legjobb erői. A film legfőbb erénye, a látványosság. Nem lett melldöngető öndicséret, sem hazafiaskodó zászlórázás. Miként a regény, a film is hazaszeretetre nevel.
Jó, hogy nem szónoklattal, zászlót lobogtatva, inkább a hősi tettek példájával.
A korhűség teljes megőrzésével építették fel a történelmi ostrom színhelyét, a várat Pilisborosjenőn. A főszerepeket alakító színészeink és a többiek dicséretes alakítást nyújtanak. Nem volt még magyar film, amely egyszerre ennyi statisztériát vonultatott volna fel, mint az "Egri csillagok."
Szemezgessünk a negatív, rosszindulatú kritikából.
"A film legnagyobb hibája: a regény legfőbb mondanivalója, a várat védő katonák és asszonyok hősiessége a filmben csupán látvánnyá egyszerűsödik.
Még Dobó esküje is frázisként hangzik, mert a szavak és a tettek mögött nem látjuk, nem érezzük a hazájáért, otthonáért mindenre elszánt embert.
Várkonyi Zoltán rendező korábbi romantikus - történelmi filmjei sokkal sikeresebb alkotások, az Egri csillagoknál."
Mindenekelőtt szeretnék utalni egy jellemző reflektálásra, ami a lényeget tartalmazza.
Nemeskürty István 1998. Duna Tv.
Tehát a film készítésének 30. évfordulóján vagyunk, az úgynevezett rendszerváltás után.
"Megidézett Történelem" cím alatt egy beszélgetés zajlott Szakály Sándor történész vezetésével, melyben Nemeskürty István, Sinkovits Imre és Kovács István vett részt.
A történész egy "csattanóval" indít:
"A nagyszerű könyvet 1968-ban megfilmesítették, azt hiszem sok embert megmozgatott, tömegek mentek a moziba, nagyon sokan megnézték, de bizonyos botrány is körüllengte a filmet!
Nemeskürty István, aki a filmben kettős szerepet vállalt, Stúdióvezető és forgatókönyvíró is volt, ezt válaszolta:
"Nem botrány, hanem ellenszenv és rosszindulat.
A szakma egy része, főleg azok, akik ilyen filmet nem tudtak készíteni, azok irigykedtek és rágalmaztak. Ehhez csatlakozott a kritikusok nagy része is.
Akár tetszett valakinek, akár nem, ez a film behozta a költségeit. Nemcsak úgy, hogy itthon sokan látták, külföldön sokan megvették, hanem azért is, mert a sokak által bírált vár, - a felépített "egri vár", - ott a budai határban, csaknem húsz másik film helyszíneként szerepelt.
Tehát már ennek a bére behozta a költségeit."
Most azonban idézzünk fel még néhány negatív kritikát:
"Sajnos Szécsényi Ferenc képei uniformizáltan jellegtelenek, a stílus pályakezdő műveinek "szép fotóit" idézi.
Láthatóan minden energiáját a fizikai és technikai helytállás emésztette fel, amely a filmen kétségkívül emberfeletti erőfeszítéssel járhatott. (Árulkodó szakmai minősítés!)
A díszletnek díszlet - szaga, az eredeti miliők műemlék jellege, sajátságosan intim hangulatot teremt a nézőtéren. Szegényesnek látszik az a néptelen hegyvidékre telepített lovagvárféle, ahol az ostrom lezajlik.
Végig díszletben érezzük magunkat. A várat egy rúdugró is át tudná ugrani.
Az ormától lezuhanó törökök halálsikolyát halljuk. Négy métert eshettek, legfeljebb.
Dobó lóra kap, hogy néhány léptetés után a díszlet szálén találja magát.
A színészek nem a filmbeli jellemet, hanem azt játsszák,
amit tőlük, a színészektől elvárnak. (?)
Egyetlen családban érezzük magunkat, tudva, hogy Eger kapitány nem Dobó István, hanem Sinkovits Imre, csak éppen szakált ragasztott.
A félelmetes nagyvezír Major Tamás valamelyik udvaronca csak Kazal László lehet."
(Aki nem is játszik ebben a filmben!)
"A cigány sem cigány, hanem Agády Gábor, Sinkovits szónokol, Kovács István (érezhető idegenkedéssel) bájdürrög, Venczel Vera epekedik, Bárdy György, mint Jumurdzsák a zsenge korú nézők rémítésére, az érettebbek legnagyobb mulatságára örökké vicsorít és félszemét forgatja."
("Ehhez a kritikához - úgy gondolom - nem kell kommentár.)
Nem sorolom tovább azokat a mondatokat, amin érezni lehet a rosszindulatot.                                                      Méltatlanok a jeles művészeinkhez! Elég, ha az egyik kritika, záró mondatát ide idézem:

"Milliók fogják megnézni, s ezt a zarándoklatot a regény híre és nimbusza valóban magyarázza és megérdemli. Ha pedig a film adósság volt - az is marad."!
Ezekből a mondatokból,- szerintem - ömlik a rosszindulat.
Válasz gyanánt ide kell írnom a rendező reagálását.

Várkonyi Zoltán néhány mondata:
"Helyesnek tartom, hogy az alkotó alkosson, a kritikus kritizáljon, de tegye ezt annyi komolysággal és felelősséggel, amennyit a művészektől joggal elvár.
Helytelenítem a kritikákban elharapódzó poénra törést.
Elemzés és okfejtés helyett torz és sértő dolog jól hangzó csattanókkal kezelni egy művész alkotását vagy alakítását. Különböző, egymásnak groteszkül ellentmondó gúnyolódásokból nem fogadok el semmit. Úgy érzem, ez érthető.
A bírálatok sokfélesége érthető és hasznos.
Olyasmiről például, hogy egy és ugyanaz a bírálóm ma mintegy sóhajtva idézi jó példaként korábbi Jókai filmemet, amelyet ugyancsak ő minősített rossznak, annak idején.
A kritikusi erények közé a jó memóriának is oda kell tartoznia.
Az ilyen kritika azt az érzést kelti az emberben, hogy írója már akkor tudta, mit fog írni, mikor a mozi felé ment. Eszem ágában sincs tovább élezni a mesterséges ellentéteket, a közönségfilmek és az úgynevezett művész filmek között.
Én hittel, egyszer és mindenkorra vállalom azt a hat - hét esztendőt, amelyet tudatosan a népszórakoztatásának szenteltem. Nem érzem idegennek művészi tevékenységemtől az "Egri csillagokat" sem. A hibáival együtt."

Az alábbi kiegészítéseket szeretném hozzá tenni a fentiekhez:
Büszke és boldog vagyok arra, hogy ebben a produkcióban dolgozhattam, sokat tanultam és ez alatt új barátokat szereztem. A szakmai feladat ellátásában helyt álltam és  megcáfoltam számos valótlan és rosszindulatú információt.
Megvédtem a "mundér becsületét" a hazug, rosszindulatú és téves híresztelésektől, amit sokan terjesztettek.  A különböző nyilatkozatokban, interjúkban és az eddig megjelent könyveimben. (A katonák seftelése, a szlovákiai bevonulásban való részvétel, Bölcs Tibor alezredes öngyilkossága, stb.) 

Életem, jó sorsom lehetővé tette, hogy ötven év után találkozhattam és együtt emlékezhettem még élő, kedves színművészeimmel, közreműködő barátaimmal. Fájdalmas, hogy már egyre kevesebben élnek közöttünk. Szerény dolgozatommal szerettem volna emlékeztetni a Pilisborosjenői Egri vár építésére és szeretett filmünkre. Végezetül,- ennyi idő után ki merem jelenteni, hogy minden idők legnézettebb magyar játékfilmjének a Várkonyi Zoltán "Egri csillagok " című filmjét tartom.

Megjegyzés: Mindegyik könyv az Underground kiadó gondozásában jelent meg.